Szabó Andrea: Tűzszínű nyár

Merre jársz, lángfelhő,
Tűzszínű, kóbor álom,
Lidércként alvó hőfelhő,
Fényben alvó vágyálom.

Hol van az a nyár,
Mikor lobogott a sugár,
Benne lobogott a dal,
Árnyként suttogott tova.

Valahogy most nem vagy itt,
Forró sugárral most nem virít,
Nem hozod a dalt, az éneket,
Csak a magányos hegedűk zenélnek.

Miért nem hozod dalod
Az emlékek fényével,
Hogy táncra kéljen a hold
Csillagos, éji képével.

 Szolomájerné Varga Krisztina: Esőcseppek

Lehunyt szemeim
szivárványán
halványan virít
a nyári délután.
Opálos cseppek
csukott ablakomon,
kígyózva gördülnek
a lusta könnysorok.
Libben egy sóhaj,
lágy, alig hallom,
óvatos duhaj...
Hisz az én sóhajom...
Leszakadt terhek
szanaszét gurulnak,
lelkem ólom-súlyai
darabokra hullnak.
Fény árad szét
vakítón, hevesen,
ablakom kitárom,
óvón szorítom
hunyorgó szemem,
s nyeldesem a friss eső
ázott illatát
sebesen...