-
Tavaszi versek
Erzsi-Zsu: Ébredező kikelet
Korán reggel kinézek az ablakon,
faágak közt a napot megpillantom,
még a kedvem is derűsebb lett talán,
fénylő sugarait megszólítanám:
- Jaj, bontsd ki sugaraid, ontsd felém,
s lelkem betölti az érlelő remény.
Te elfáradt tél, adj utat a fénynek,
hisz minden élőlény szívéig érnek.
Előbújhat minden illatozó kis virág,
vígan mutatja bimbóit a faág,
és csak úgy ragyog már az egész világ.
Gólya kelepel, természet, te véded,
erre az égbolt is mosolygós kék lett,
oly csodás ez az ébredező élet.Áprilisi mámor átjár,
Belegondolok, hogy elszáll.
Elszáll majd, s engem itt hagy.
Megkérdezném tőle, ki vagy?
Mondanám neki, szeretem,
S ha el is megy, még kell nekem.
A tegnap más volt. Múltból szebb
Átélni az életet.
Sosem gondolta, hogy vagyok.
Félt, s nem álmodott nagyot.
Ne tegyem én sem, ébressz fel!
Hisz tudod, mit kezdj az élettel.
Az újjászületés hazug.
Mint szívben a vihar ha zúg,
Nem újul meg soha semmi sem,
Csak átbukunk egy krízisen.
Mielőtt mész, hadd mondjam el,
Elkéstél már évekkel.
De tudom, jobb lesz nélküled,
Áprilisi révület.Vargáné Éva: Orgonák
Kertünkben áll évek óta
két orgonafa,
ők mutatják, mikor fordul
tél a tavaszba.
Kopasz ágaik hegyén
az apró, pici rügyek,
mint a szőlő - áll fürtökben -,
mikor bimbózni kezd.
Simogató napsugarak
becézgetik őket,
s örülnek nagyon
a langymeleg esőnek.
Egy szép nap aztán a rügyek
kipattannak legott,
a két fácska, mint ifjú pár,
tündökölnek ott.
Egyikük mély, sötétlila öltönyt
vett magára,
a másik, gyönyörű menyasszony,
hófehér a fátyla.
A nászindulót alattuk
a gyöngyvirágok zengik,
ki látja őket, szíve annak
örömmel megtelik.
Illatukat szellő szárnya
messze repíti,
minden évben a tavasz jöttét
ezzel hirdeti.
-
Commentaires